A régészeti feltárások alapján Eger és környéke már a X. századtól lakott volt. Az egyházi jog szerint püspöki székhelyet csak jelentős nagyságú településen lehetett létrehozni. A püspökség alapítása után beköltöztek a szerzetesrendek, amelyek életében, s vallási gyakorlatukban a bor jelentős szerepet játszik.
A beköltözők feltehetően magukkal hozták hazájukból az ott termő, nemes szőlőfajtákat is.
A történelem során sok utazó megemlékezett az egri bor jó híréről. Például 1750-ben Bombardus magyarországi leírásában Eger kapcsán kiemeli híres vörös borát, amelyet az egészségre is hasznosnak tartott.
Robert Townson angol természettudós 1793-ban utazott át a városon és így írt Utazások Magyarországon című könyvében: "Az egri bor teljes joggal örvend nagy hírnek. Igazán jó, hasonlatos a burgundihoz, talán valamivel gyengébb".