Ha a Dobó utcán nem a vár bejárata felé indulunk, hanem a komor falak tövében az ellenkező irányba, megtalálhatjuk Eger különleges látványosságát, a minaretet.

A Torony utcán keresztül juthatunk el hazánk legszebb és legnagyobb ilyen jellegű építményéhez, amely a XVII. század elején épülhetett.

A keleti oldalához dzsámi is tartozott, de városrendezési szempontokból 1841-ben lebontották. A 40 méter magas minaretnek 14 szögletű a lábazata, s 97 csigalépcsőfok vezet fel a körerkélyre.

A minaretet övező régi épületek többsége az utóbbi évtizedekben elpusztult, nyugatra tőle a megyei kórház található, vele szemben a Megyei Művelődési Központ, a hajdani Kolping-házban. A déli oldalon kis boltokban lehet bóklászni.
Ha visszakanyarodunk a Dayka Károly utcán a Dobó utcára, akkor tovább folytathatjuk utunkat a Cifra hóstya felé. Itt találjuk a Szervita-rend templomát, amely 1687 után Eger visszafoglalását követően épült, s ma is nevezetes búcsújáró hely.

A rend egy török mecsetet és iskolát kapott, amelyeknek a falait valószínűleg felhasználták az építkezéshez. A templom 1728 és 1738 között készült el, majd a rendházat 1780 körül fejezték be. A főoltárkép Balkay Pál egri festőművész munkája, a rendház refektóriumát Kracker János Lukács két freskója díszíti.
Ha továbbmegyünk, valódi hóstyai hangulattal találkozhatunk, ha a Csurgó utcán keresztül az utunkat a Bárány utcán folytatjuk.

Az itt élő földműves lakosság összetételét tekintve sokrétű, a visszamaradt török lakosság mellé a magyarokon kívül németek, szlovákok, lengyelek, rácok és görögök telepedtek. A népi kultúra elsősorban a környék palócságához kapcsolódott.

Eger lakossága nagyon ragaszkodott a hagyományokhoz, még 1950 körül is népviseletben jártak vasárnap délelőtt az utcákon.

Ma már csak múzeumban lehet látni ezeket a viseleteket, a Dobó utcában található egy palóc gyűjtemény, illetve a Kossuth úti Megyeháza udvarán látogatható egy várostörténeti kiállítás, ahol meg lehet ismerkedni a hajdan volt Egerrel.