Az egri Bazilika építése Pyrker János Lukács érsek nevéhez kötődik, akit I. Ferenc császár 1827-ben nevezett ki az Egri Főegyházmegye élére. Pyrker ezt megelőzően velencei pátriárka volt. Világlátottsága és a művészetek szeretete inspirálta, hogy Hild Józsefet kérje fel a Bazilika épületének megtervezésére.

Az építkezés 1831 februárjában kezdődött és 1836 májusában fejeződött be. Ez nagyon komoly teljesítmény volt, ha hazánk más, hasonló nagyságú templomainak építésével vetjük össze ezt az öt esztendőt. A templomot ünnepélyes keretek között 1837. május 6-7-én szentelték fel.
Az egri Bazilika hazánk legnagyobb méretű egyházi építményei közé tartozik. A templomba felvezető klasszikus lépcsősor két oldalát Marco Casagrande szobrai díszítik: elől a két szent magyar király, István és László, hátul a két főapostol, Péter és Pál.

A bejárat előtti oszlopcsarnokot a római "Pantheon" mintájára készítették. A 17 méteres korinthoszi oszlopok timpanont tartanak, melyek latin nyelvű felirata: "Jöjjetek, imádjuk az Urat". A timpanon felett a Hit, Remény és Szeretet jelképes alakjai találhatóak.
A templombelső kialakítása jóval több időt vett igénybe, mint az építése. A belső díszítése, az oltárok elkészítése, a mennyezeti freskók festése közel 120 évig tartott.

A díszítés első szakasza 1846-ig lezárult, amelyben a szobrászmunkák tételei a leglényegesebbek, és ebben a már említett Marco Casagrande velencei szobrásznak jutott a főszerep. A fő- és mellékoltárok festményeit, melyek többnyire olasz festőktől származnak, Pyrker saját magánvagyonából fizette ki.
Pyrker János László 1847-ben hunyt el Bécsben. Szívét az altemplomban a kripta központi részén temették el kívánsága szerint, mert mint mondotta: "A szív, mely Egerért dobogott, az legyen az egrieké".
A nagy mecénás érsek halála után a belső díszítőmunkák megszakításokkal, de tovább folytatódtak. 1881-ben a szentély jobb oldalán alakították kis a máriapócsi csodatévő Szűz tiszteletére szentelt Mária-kápolnát, amely ma is búcsújáró hely.
A bal oldali mellékhajó végződésében 1893-94 között állították fel Szent Mihály, a város és a plébánia egykori védőszentjének tiszteletére szentelt carrarai fehér márvány oltárt.

A szentély és a szószék kialakítására 1904-ben került sor. A szentély felőli mennyezeti freskókat 1910-ben, a kupola és a többi boltozatfreskókat 1950-ban készítették.
A kóruson található nagyorgonát 1863-68 között Bartakovics Béla érsek megbízásából a salzburgi Ludwig Mooser készítette. Többször felújították, legutóbb 2000-2001-ben, a jelenlegi orgona 8018 síppal rendelkezik, 5 manuálos és 103 regiszteres.