Az egri pincékben

Sokan tudják, hogy Egerre jellemzőek a pincék. Mintegy 140 km hosszan húzódnak a föld alatt a már föltárt járatok, amelyek évszázadok alatt alakultak ki.

A bor jó minőségét a szőlőfajták, az éghajlati és földtani adottságok, a korszerű művelési módszerek mellett a tárolás megfelelő lehetőségei befolyásolják.

A tárolás különböző formái többféleképpen hatnak a borra, legeredményesebb a pincében való elhelyezés. Európában a pincék jó része lakóházak, kastélyok, vendéglők, esetleg várak alatt húzódik, s azokkal együtt épült.

Az emberi találékonyság a puha kőbe vájt üregeket a lakás, állattartás mellett bortárolásra is igénybe vette. Így volt ez Egerben és környékén is. A lyukpincék előnye, hogy a bennük elhelyezett bor 10-15 Celsius fokon tartható el úgy, hogy ez a hőmérséklet az esztendő minden szakaszában állandó.

Emellett a pince, a benne élő mohák, szervezetek és így nemes penész segítségével sajátos atmoszférát teremt, kellemes illata is elősegíti a bor érlelődését, zamatának kialakulását.

Eger város sok százra tehető pincéinek kisebb része a középkori, fallal körül vett város területén, más részük a határban fekszik. A gazdasági, társadalmi tagozódás következtében természetesen a pincék különböztek egymástól.

A nagybirtokosok, a városi polgárok, és a kisebb szőlőket művelők pincéi elsősorban méreteikben mások, megmunkálásuk, formájuk, díszítésük is változó.

Eger bortároló helyei nagyobbrészt nem a város területén, hanem azon kívül vannak. A XVI. században, s a török uralom alatt a város környékén lévő kisebb települések jórészt megszűntek, népességük eltűnt, vagy elvándorolt, vagy pedig beolvadt a városéba.

A város régi pincéit néhány helyen vendéglátás céljaira használják fel, főleg így lehet velük megismerkedni a vendégeknek.

Az egri bor hírneve az elmúlt évszázadokban szorosan összekapcsolódott a Szépasszony völggyel. Ez a 100-150 pincét számláló terület szintén az egykori városfalakon kívül fekszik, abban különbözik a többitől, hogy készítése nem egy elhagyatott, néptelen településhez kapcsolódik, keletkezése, kialakulása, kezdete pontosabban meghatározható.

A legrégebbi összefüggő pincesor, az Öregsor két részét az 1770-es években kezdték épülni, valószínűleg az egri, régi épületeken dolgozó kőfaragók közreműködésével. Egyes pincék faragványai legalábbis erre utalnak.

A pinceépítés jelentőségét fokozta még Barkóczy püspök gazdaságpolitikája, amelynek keretében föllendült a bortermelés, megteremtették a bor piacát, ezért szükség volt megfelelő tároló helységekre.

A Szépasszonyvölgy teljes történetéhez hozzátartozik, hogy a XVII. századi Öregsor után olyan kevésbé ismert pincék sorakoznak, amelyek korban megelőzhették azokat.

Az egri és általában a tufába vájt pincék egyik sajátossága, hogy előbb voltak az ágak és később épültek eléjük a borházak.

Vannak olyan esetek és nem kis számban, ahol a borház éppúgy kőbe vájt, mint maga az ág. Formájuk, nagyságuk rendkívül változatos, attól függően, hogy a fejlődés milyen fokozatát képviselik: a kezdetleges lyuktól, a vájt, borházas, az épített borházas, a többágú, sőt több szintű pincéig.