Összefutó kis utcák kereszteződésében áll a Minaret. Európának ezen a részén elég ritka látványosság.

A törökök a középkori Szent Katalin kápolna felhasználásával építették meg itt egyik imahelyüket, a Ketkhuta dzsámit és mellette a minaretet, melynek teraszáról a müezzin naponta ötször hívta imára az igazhitűeket. A 91 éves török uralom alatt a városban több minaretből volt hallható a müezzin éneke. Ez a minaret valószínűleg az utolsó volt a török építkezések során.

Ez Európában a legészakibb minaret, ami ebből az időszakból származik. A törökök első minaretjeiket 4 vagy 6 szögű alapra építették, ennél a biztonságosabb alapot a 14 szögű kiképzés biztosította, így valószínűleg a többi minaret fölé magasodott. Díszesebb lett, mint a jelenleg még Magyarországon látható társai. Az alsó részét az iszlámra jellemző szamárhátíves tagozatok díszítik. A dzsámit 1841-ben bontották le, az irgalmasrend kórházának megépítésekor. A minaret több ízben szorult felújításra. A törökök által eredetileg fakupolával fedett tornyot az időjárás nem kímélte. Villámcsapás következtében a kupolája többször leégett. Sokáig "csonka mecset"-ként emlegették. Majd 1829-ben Pyrker érsek készíttetett rá egy barokkos toronysisakot, melyet 1896-ban cseréltek ki a mai kősüvegre. Ez ugyanabból a novaji kőből készült, mint a minaret maga. Az 1970-es évek elején a torony megerősítés nem volt egyszerű feladat.

A csigalépcső belső orsója körül egy 90 cm átmérőjű betongyűrűt helyeztek el, ami a feljárást a 97 lépcsőn jelentősen leszűkíti, de aki vállalja a feljutás nehézségeit, 32 m magasból élvezheti a város panorámáját.