Jumurdzsák blogja - A Hatodik

...mert Jumurdzsák él, és blogol...

 Ha akkoriban lett volna kereső, biztos első helyen lett volna Eger, Szépasszonyvölgy. Keresőprogramnak megtette a dülöngélő kerékpáros, ő hamar eligazított bennünket.

A huszonévesek tapasztalatlanságával rögtön az elsőnél kezdtük. Pedig lehetett volna tapasztalatunk az előző hónapból. Akkor a Tokaji Írótáborban jártunk a haverokkal. Már az beszédes volt, hogy csak Tokaji Írótáborként emlegették az idősebbek. Aztán a fiatal írástudónak minden pincében meg kellett innia két decit az idősebb bölényekkel. Huszonkettőig számoltam. Másnap reggel mesélték, hogy a kárpátaljai magyar lánynak verset írtam éjszaka egy ház falára. Nem szép dolog. Mondjuk egy fokkal jobb, mint a cimborák, akik valami vetkőzős táncosnőt kergettek sírógörcsbe, míg én verset írtam.

De kanyarodjunk vissza a Szépasszonyvölgybe, amíg tudunk. Az egyik félhülye haverom az első borozóban jött rá, hogy ő vezet. A labda magas volt: „szerinted miért nem tolongtunk a kinekakocsijávalmenjünk megbeszélésünkön? „kérdeztük tőle.  Ő bánatában még egyet ivott. Zsíros kenyérrel tömtük, hátha nem kell taxira költenünk. Kellett. Sofőrünket ketten vittük a szállásra. Hogy lehet valakinek autója, ha ennyire nem bírja a piát?

És újráztunk. És mindenki barát az első perctől. Bikavértestvéreim az egész országból. És évente legalább egyszer. Mert Szépasszonyvölgy. Mert Eger.